Hogy két fordítás közben elüssem az időt (és hogy valaki fizesse a járulékaimat) a fordítás közti üres órákat azzal töltöm, hogy angolt tanítok egy mezőgazdasági szakközépiskolában.
Mi a mi kis mezőgazdasági szakközépiskolánkban nagyon szeretjük az állatokat. Többnyire. Én speciel egyáltalán nem vagyok oda például a termekben rendszeresen rohangászó egerekért. Mongyuk nem vagyok az a sikongatós, székre ugrálós típus, úgyhogy ennyiben leszarnám, de hát azért nemtom, valahogy mégse normális az, hogy órákon ott kolbászolnak köztünk ezek a rágcsálók; közegészségügyi kockázata is van a legenda szerint meg minden.
Ehhez képest van olyan kolléga, aki szerint egy mezőgazdasági középiskolában nem bántunk állatokat, úgyhogy hagyjuk csak élni szerencsétlen egereket, sőt bíztatja a tanuló ifjúságot, hogy etessék őket.
Azoknak mongyuk nem kell bíztatás, a fiúk lelkesen helyezik el a szendvicsmaradékokat a megfelelő helyekre, aztán elégedetten számolnak be róla, hogy az el is fogyott.
A csúcs a minap volt, amikor az egyik csaj óra közben benyúlt valamiért a földön heverő táskájába, mire egy egér ugrott ki belőle, végigszaladt a karján, majd elspurizott. Ugyanis éppen az uzsonnára hozott kakaóscsigából falatozott odabent.
Lehet, viszek egy macskát.
2010. november 8., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése