Korrupció

Töredelmes beismerő vallomással kezdeném: korrupt bitang gazember vagyok.

Az úgy volt, hogy vanszaponötájm akadt egy kollégám, aki volt olyan gátlástalan, hogy sűrűn emlegette diákjainak a "tepsi mákos" kifejezést a tanulmányi előmenetellel kapcsolatban. Persze ő sem gondolta igazán komolyan, és matektanár lévén buktatott is rendesen, ha kellett, de hát szerették, mert jó ember volt irdatlan humorral, úgyhogy kapta a tepsi mákosokat rendesen. Hát aztán rákaptam én is, és mivel mióta másfél éves koromban egy konyhai kalandtúra során elfogyasztottam egy tál darált mákot magában, lelkes rajongója vagyok a szernek, magam is beálltam a sorba. Szerettek engem is, mitagadás, ráadásul nem lévén matektanár, meg se buktattam a fél osztályt, így kaptam én is mákost eleget courtesy of lelkes nagymamák.

Időközben történt egy s más, ma már olyan is ül mellettem egy teljesen másik iskola tanárijában, aki akkoriban a diákom volt (hogy ő hozott-e mákost? - nem emlékszem). Felelevenítettem hát a mákos szöveget, csak hát itt nem volt úgy látszik, olyan hagyománya a nemes korrupciónak, úgyhogy ígérgetésnél messzebb nem jutott senki. (Ez két okból nem olyan nagy baj: 1, igazából nem is vagyok korrupt bitang gazember; 2, a mákosrétest és egyéb mákosságokat igencsak könnyű elbaszni, és száraz, fujtós cucc esetében már a korrupció sem az igazi.)

A bő lére eresztett bevezető után most jön a lényeg. Ballagás előtt odajött hozzám az egyik ifjú (igen jó fejű, de igen link, bár ez most mellékes) versenyző, és a kezembe nyomott egy szál (?) mákot. Éppen úgy el volt készítve, mint a kollégáknak szánt virágok, zölddel meg hasonló szarságokkal, csak nem szirmok voltak a tetején, hanem gubó.

És akkor. Hazajöttem hamar, nem vártam, amíg minden ballagó felszívódik szülőstül, volt dolgom rengeteg. Egyszer csak jó órával később csörög a telefon. G. volt, egy értelmes, kedves lány, aki év végén ötöst kapott tőlem, és jól tudta, hogy ha igazság szerint meg is érdemelte, azért kellett hozzá a jóindulatom. No, mostanra mindenki kitalálta, mi a történet vége: G. nemsokára beállított egy jókora adag mákossal, de annyival, hogy apukám is kellett hozzá társevőnek (de ő cukorbeteg lájt, úgyhogy csak módjával szállt be). És még finom is volt. És most javítottam G éreccségi dolgozatát, és az is jó.

Szóval néha marhára unalmas ez a tanárkodás dolog, de ilyenkor azért szeressük, na.

_________

Bónusz anekdota korrupció témakörben:

Kedvenc főiskolámon mesélte egy tanárom egy másikról, K tanár úrról, aki egyébként egy időben országosan ismert politikus volt (bár lefogadom, hogy azóta elfelejtetted a nevét, drága olvasó). Szóval K tanár úr az n-edik pótvizsgán is meghúzta nagy vidéki család a falu lámpásának babérjaira pályázó, ám meglehetősen tehetségtelen sarját. Nem volt más hátra, csak az n+1-edik pótvizsga főigazgatói engedéllyel vagy mittudomén. Szóval anyuka, apuka megérkezett, felkeresték K tanár urat irodája rejtekén, és egy tízliteres pálinkásbutykost ajánlottak fel neki annak tartalmával egyetemben arra az esetre, ha említett sarj sikerrel veszi az akadályt végre.

K tanár úr válasza a legenda szerint így hangzott. "Nézzék, engem nem lehet megvesztegetni. Úgyhogy akár itt is hagyhatják."