Négyszemű

Másfél éve adta meg magát a szemüvegem, azóta voltam lusta vagy nem tudom mi elmenni másikat csináltatni. Annyira nem hiányzott, jobb szemem, mint a sasé, a bal elég pocsék, de láttam mindent. Az utóbbi időben viszont elég hirtelen rosszabb lett, ballal már nem elég hosszú a kinyújtott kezem, gyakorlatilag semmit nem tudok elolvasni, csak ami kellő távolságban marha nagy betűkkel van.

Elmentem hát szemészhez, és kiderült, hogy a régi +1-es szemüveg helyett a bal szememre +2,5-es kell. Banyek. A jobbra meg -feles. Ha nem is vagyok az orvostudomány csodája, de azért egybehangzó vélemények szerint furi kissé, hogy az egyik szemem közellát picinyég, a másik meg távollát öléggé. A biolgóiatanárnő azért M-mel karöltve kedélyesen megjegyezte, hogy jellemző, hogy még ebben is különc vagyok (de speciel azért is jó itt dolgozni, mert ezek a népek inkább néznek színfoltnak, mint hülyének).

Szóval lesz szemüvegem, és titániumkerettel (már amennyiben keretnek lehet nevezni azt a kevés izét), amit még én se bírok eltörni, ha sokba is fáj.

Marhára köll, most is be van csukva a bal szemem, úgy írok, különben tök gáz.

Öregszem, a tücsök rúgja meg.

Bocs, tudom, hogy a kutyát nem érdekli.