E

E 16 éves, vékony és magas, (tagadja bár, de) szőke, kék szemű lány. Szép. Nagyon. Tudja magáról. Ciki neki. Nem mondja, de egyértelmű, hogy szívesebben lenne csúnya. Mindenesetre brutális bakanccsal meg a nőietlenség egyéb kellékeivel tesz róla, hogy cicababának senki se nézze, de szépség az szépség, aura az aura, bomlani fognak utána a pasik mindig (hej, ha 18 lennék). E szeméből mindeközben csillagközi távolságokra süt az intelligencia. E idén másodszor elsős, tavaly nyolc tárgyból bukott.

Fura ez. Szakszerű pszichológiai helyzetelemzésem szerint E-nek borzasztó fontos, hogy még véletlenül se álljon be a sorba, még véletlenül se feleljen meg semmiféle elvárásnak. Ezt aztán úgy oldotta meg, hogy ha tudta a választ, se felelt mindenféle jöttment tanárok kérdéseire, és folyamatosan összerúgta a port mindenkivel a kollégiumi nevelőket is beleértve, mindenféle náci társaságokba járt, meg tartok tőle, jár most is (de már közöltem vele, hogy ugyan én az ilyesmitől hányok, de csinálja felőlem, majd kinövi - és ki fogja).

Tavaly nem tanítottam, csak a rettenetes hírét ismertem, azt hittem, valami kezelhetetlen borzalom vár rám, ha egyszer az utamba hozza a sors. Aztán május után az utolsó pár hétre megkaptam az osztályt, bementem, ránéztem, visszanézett rám, és azóta bírjuk egymást. A nyolc bukás után idén úgy hozta a sors, hogy az osztályfőnöke vagyok, látom sűrűn, beszélgetek vele, amennyit bírok - terelem. Úgy érzem, hagyja magát. Valahol a botrányhős alatt elrejtve ott van egy iszonyú jószándékú, kedves lány, akit lenyomott magában, és most bújik lassan előfele. Már a kollégákat se hallom panaszkodni rá. Aminek marhára örülök, hogy beszállt a suli kézilabdacsapatába, és lelkes, és fontos neki, hogy benne van egy ilyen, amúgy alapvetően egészen jó fej csajokból álló közösségben. (Ez az egész épp arról jutott eszembe, hogy a mai (a múlt hetivel ellentétben epifánia nélküli, bár szintén győztes) focimeccs után összefutottam vele, amint éppen frusztrált volt, amiért nem tudott miattunk bemenni a terembe magánszorgalomból dobálni kicsit.)

Az anyja egyedül neveli, és a jelek szerint szarik rá (szülőire nem jött, keresni sose keresett, E állítólag azért nem iratkozott át a nyáron egy pécsi iskolába, mert baszott elintézni a papírmunkát). A tanárok egy része vagy zsigerből utálja, vagy szintén szarik rá.

Hát bassza meg, én meg nem hagyom elveszni. Ebből a lányból akármi is lehet, csak rá kell jönnie, hogy abból a sorból úgy is ki lehet lógni, ha valami értelmesre fordítja azt a töménytelen észt, ami az U18-as kategória legszebb szempárja mögött lakik.