Érezd az Erőt, Luke

Igazából nem tudom, hova akarok kilyukadni ezzel, meg nem is fontos, de engem érdekel, úgyhogy.

Szóval. 1-0 volt ide a második félidő közepe táján, én meg álltam a gólvonalon, ahol nekem a helyem van (szigorúan kispálya). A jobbszélen egy ellenséges ember cselezgetett, köztünk mindenféle bekkek meg rohangászó csatárok, nemigen láttam, hol a labda. Egy olyan emlékem, még van, hogy rutinos öreg rókaként olvasva a játékot észreveszem a rést, ahol kapura lőhet a gonosz, és lépek egy picit jobbra. Innentől fogva nem tudom, mi történt. Nem tudom, hogy lőtt és mikor, utólag visszagondolva nyilván elcsavarta ballal a hosszúra. Akárhogyis: nem csináltam semmi olyasmit, amiről tudatos döntést hoztam volna akár a másodperc tört része alatt. Nem láttam a labdát a lábak között közeledni, ez is tény.

Mindazonáltal a következő pillanatban a földön feküdtem, a jobb karom messze kinyújtva, és egyszer csak az tudatosult bennem, hogy kiütöttem a labdát a jobb alsó elől, ahová bizony befért volna. Mostan nem fényezni akarom én önmagamat, bár kurva nagy védés volt, ezt álszerénység lenne tagadni, és kaptam vállveregetést vödörszám a lefújás után, de...

Az egész tényleg azért foglalkoztat, mert halovány fingom nincs, hogyan és mikor vetődtem el, és hogy került a kesztyűm a labda mögé. Történt ilyen máskor is, de ennyire intenzív sose volt a basszus, ezt hogy csináltam-érzés. Mindenesetre most on a high, bár ez inkább a sikerélmény miatt van persze (meg még tart a tegnapi szinte illegális judo bizsergető emléke is - de ezt most megtartom magamnak).

Földhözragadt vagyok, szutyok materialista, ateista meg minden. Viszont most az Erő velem volt. Esetleg a Nagy Manitu. Vagy valami ilyesmi.