Egy stoptábla, M és az agyam

Az úgy volt, hogy tegnap vittem haza M-et a suliból, és eljött egy kereszteződés (Bajcsy-Zsilinszky -- Szent Imre sarok), ahol megálltam a stoptáblánál úgy, ahogyan kell. Aztán balra néztem. Úgy, ahogy azt nem kell. Merthogy a keresztutca jobbról balra egyirányú. A mázlim, amikor elindultam, az volt, hogy nem jött senki a közelben, a középkorú Szuzukis nő, aki érkezett, gond és különösebb fékezés nélkül megállt.

Szóval nem is volt hűdenagy riadalom, inkább később esett le, hogy nem lett volna túl jó húzás M-et összetörni enmagammal egyetemben.

A magyarázat annyi, hogy agyilag teljesen zokni vagyok, hétfőn, kedden, szerdán félkettőkor hagytam abba a melót, és hát az elmúlt heteim se voltak sokkal különbek.

Mindenesetre tegnap eszem ágában nem volt dolgozni este kicsit se, megnéztem a House MD 4. szezon 10. részt (ami vicces módon karácsonyi sztori, csak az írósztrájkos átrendezés miatt most jutottak el odáig Ámerikában, hogy leadják), aztán ágy. De mondjuk így is késő lett belőle, mindegy, nem kellett használni az agyamat, és az már pihenés. Egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy nem ott van a fejem, ahol kéne, hanem azon filózok, hogy lesz kész, amit ma mindenképp meg kell csinálnom. Van, aki alkalmas erre a pörgésre, erre az állandóan jövök-megyek-dolgozomra - én nem igazán. Vagyis persze muszáj, úgyhogy alkalmazkodom.

El kéne menni két hétre Izlandra vagy valami, és nem gondolni iskolára, könyvekre, cikkekre, szövegekre. Vinni kéne egy könyvet, és valami gejzír tövében olvasgatni, mert fingom nincs, mikor olvastam ki utoljára egyet - arra se érek rá.

Mindegy, agykikapcs megúszva, nem úgy tűnt, hogy M-et kiakasztottam, később mailt is váltottunk, és asszem, nem utált továbbra sem. Majd lesz valami.

UPDATE:
Aztán M ma is hazajött velem, úgyhogy ezek szerint még be mer ülni mellém. Halleluja.