Rudolf vs. süni

Karácsonykor mindig egy kicsit cinikus vagyok. (Jó, máskor is, ilyennek születtem, de karácsonykor főleg.) Ezt váltja ki belőlem az utolsó hetekben a képembe tolt díszítéstenger a városban, a boltokban, mindhenhol, meg az, hogy boldog-boldogtalan jónak látja sztereotíp jókívánságokkal untatni az embert. Az ilyen kötelező köröket sose szerettem, a "kellemes ünnepeket" kifejezés szerintem csecsemőkorom óta nem hagyta el a számat. (És ezúton szeretnék köszönetet mondani a fotóboltos lánynak amiért így szólt hozzám, midőn ma délelőtt kiléptem a bolt ajtaján: "Viszontlátásra".) Idén valahogy sikerült megúsznom a Jingle Bells, a Rudolph the Red-Nosed Fucking Reindeer, illetve a White Christmas napi hússzori meghallgatását mindenféle üzletekben, és még a Reszkessetek betörők se lesz semelyik tévébe se - ezen csodálkozom erősen, de megnyugtató; a mindenhol kötelezően szóló, végtelenül unalmas szezonális örökzöldek szintén nem emelik karácsony presztizsét a szememben.

Viszont kizárni a világot, feldíszíteni a fát (amit természetesen kurva nehéz volt belefaragni a talpba) a gyerekeddel, aztán nézni, ahogy meggyújtja a csillagszórókat meg a gyertyákat, utána meg megkapni tőle és odaadni neki az ajándékot, azért nekem is jól esik. Szóval miatta érdemes mégiscsak, hajaj, de mennyire. Meg a mákosbejgli miatt is.

Arról nem is beszélve, hogy amekkora marha nagy szíve van kilencéves korára, már tegnap nekiállt gyertyákat készíteni mindenkinek ajándékba (tökegyedül, én csak néztem, hogy csinálja), én meg megkaptam (gondosan valami régi ajándék díszzacsijába süllyesztve) a sünis ceruztartóját, mert "ő úgysem használja, nekem meg sok ceruzám van". (If this isn't nice, I don't know what is.)

Minekutána ekképp eluralkodott rajta a "jobb adni, mint kapni" szellemisége, tényleg fingom nincs, hogy tudja még mindig bedumálni magának ezt a Jézuskás blődséget. Mondjuk nem erőlteti, nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén tisztában van mindennel, csak azért jó még egy kicsit visszabújni a legendák melegébe.

Így, hogy a végére Lóci segítségével sikerült felszámolni a karácsonyi cinizmust, meg még egy csillagszórót is küldök boldog-boldogtalannak. Imhol: