Ha most hevenyészve jól számoltam össze, mindent egybevéve ők a huszonkettedik és a huszonharmadik:
És még mindig jó kézbevenni egy újat, meg megmutatni barátoknak, szülőknek, kedvenc diákjaimnak (E már haza is vitt egy példányt a Fétis-ből a szünetre kölcsön, miután a csütörtöki osztályfőnöki órán nagyon belelendült.)
És továbbra is utálok beleolvasni a saját fordításaimba, mert marha elégedetlen vagyok magammal mindig. Találok kretén szóismétléseket (azzal vigasztalom magam, hogy 12 ívben néhány ilyen elkerülhetetlen, és különben is: mér nem nyúlt bele a szerkesztő?), egy-egy megbotló mondatot, ezt-azt.
Illetve a Legenda vagyok igazság szerint tetszik. Így, hogy egy fél év távlatából beleolvasok, úgy érzem, sikerült visszaadni az eredeti mondatainak szikár kopogását. Nem is szólva a kisregény után következő novellák némelyikének igencsak sajátságos stílusáról. Szóval jó lett, na (úgyis mint önfényezés). Meg máris egy csomóan mondták, hogy látták a filmet, úgyhogy tán emiatt még meg is veszik majd sokan.
A Fétis meg annyira nem tetszik (már most a saját munkámról beszélek), bár igazság szerint az az érzésem, hogy az elsőkönyves írónő kiforratlansága jön kicsit át az én mondataimon is. Mindenesetre utólag egy-két mondatot másképp csinálnék. Megnyugtató viszont, hogy apám már a felénél jár, és tetszik neki, és szerintem megmondaná, ha baja lenne. És már láttam a főutcán a kirakatban is, az meg mindig jól esik.
Különben meg a Bookline-on olcsóbbak, mint a Librinél, úgyhogy itt érdemes megvásárolni őket, felebarátaim:
Ricard Matheson: Legenda vagyok
meg
Tara Moss: Fétis
És még mindig jó kézbevenni egy újat, meg megmutatni barátoknak, szülőknek, kedvenc diákjaimnak (E már haza is vitt egy példányt a Fétis-ből a szünetre kölcsön, miután a csütörtöki osztályfőnöki órán nagyon belelendült.)
És továbbra is utálok beleolvasni a saját fordításaimba, mert marha elégedetlen vagyok magammal mindig. Találok kretén szóismétléseket (azzal vigasztalom magam, hogy 12 ívben néhány ilyen elkerülhetetlen, és különben is: mér nem nyúlt bele a szerkesztő?), egy-egy megbotló mondatot, ezt-azt.
Illetve a Legenda vagyok igazság szerint tetszik. Így, hogy egy fél év távlatából beleolvasok, úgy érzem, sikerült visszaadni az eredeti mondatainak szikár kopogását. Nem is szólva a kisregény után következő novellák némelyikének igencsak sajátságos stílusáról. Szóval jó lett, na (úgyis mint önfényezés). Meg máris egy csomóan mondták, hogy látták a filmet, úgyhogy tán emiatt még meg is veszik majd sokan.
A Fétis meg annyira nem tetszik (már most a saját munkámról beszélek), bár igazság szerint az az érzésem, hogy az elsőkönyves írónő kiforratlansága jön kicsit át az én mondataimon is. Mindenesetre utólag egy-két mondatot másképp csinálnék. Megnyugtató viszont, hogy apám már a felénél jár, és tetszik neki, és szerintem megmondaná, ha baja lenne. És már láttam a főutcán a kirakatban is, az meg mindig jól esik.
Különben meg a Bookline-on olcsóbbak, mint a Librinél, úgyhogy itt érdemes megvásárolni őket, felebarátaim:
Ricard Matheson: Legenda vagyok
meg
Tara Moss: Fétis
Gratulálok, jól mutatnak.
VálaszTörlésOsztályfőnök vagy? Hol?
Köszönöm, tényleg jól néznek ki szerencsére, meg belülről is.
VálaszTörlésItten vagyok osztályfőnöke egy 17 fős (de egy az ősziszünetben lelépett a nevelőotthonból, ahol élt, és azóta körözik) szakképzőiskolás osztálynak, akikből lovasok meg gazdák lesznek.
Hú de jól hangzik. ahol én lakom, még 58 éve még falu volt, lóval, malaccal, mindennel. Akkor csatolták a fővároshoz
VálaszTörlésmondjuk mi is parasztházban lakunk, vályogfal, fúrt kút. (egyik osztálytársam neves patkolókovács már)
kicsit odébb meg a nyaralókúriák állnak (hangulatos).
az jó, hogy nem túl nagy az osztály... sőt, kamaszoknál gondolom jó is. ahogy nézegettem a képeket, megint olyan suliban taníthatnékom lett...
tök szuper, h ennyi minden bejött Neked:) az is, h az osztályt érdekli, amit csinálsz, biztosan motiválja őket.
Mondjuk én nagyon városi gyerek vagyok, és most is a belvárosban lakom (igaz, családi házban, ami részben vályog, de kút nincs, és még a puli is szobakutya anyáméknál az udvar túloldalán). Teljesen véletlenül kerültem ide dolgozni három (négy?) éve. A műhelyt meg a lovardát pár hete láttam először, amikor én kísérgettem körbe a városi tévéseket a suliban.
VálaszTörlésÉs hát ja, sok minden bejött. Sok minden meg nem, a tücsök rúgja meg, de hát így megy ez.
eszembe jutott, elmesélem, van az ikesnek ellenkező trendje is, a 9.5 éves fiam ma azt a kérdést tette fel: milyen gyümölcs termik nyáron?
VálaszTörlésmivel eltűnök a virtuális térből egy időre, most kívánok
Boldog Karácsonyt és még sikeresebb új évet!
Ez is csak illen paradigmaállítgatás, majd leszokik róla a srác. Vagy elindít egy mindent elsöprő nyelvi változást. :)
VálaszTörlésNeked is viszont minden szépet és jót, főleg rengeteg nagyszerű fordítást.