Béla 82 évet élt, ami nem kevés. De kilenc évvel volt fiatalabb nagypapámnál, aki a 91. évében csordultig van életerővel, életörömmel, és egészséges, mint a huzat. Csakhogy eltemette már a feleségét, egy unokáját, két öccsét. És ahogy vörös szemmel locsolgatta délután a kertben a virágokat, csak annyit mondott: bármennyire szereti az életet, mást már nem szeretne túlélni.
Amikor valaki azt mondja nekem, mennyire nem szeretne megöregedni, mindig a Papára gondolok, és arra, hogy egyáltalán nem bánom, ha meg kell majd öregednem - csak legyen erőm ilyennek lenni, amilyen ő. Ez persze nem változott szemernyit sem, de most esett le, hogy boldog öregembernek is szomorú dolog lehet lenni néha.
A kép különben kábé egy hete készült, Papa, aki mindig is a család villanyszerelője (meg egyáltalán: mindenese) volt, az én udvari lámpámat szereli a létra tetején. Még egyszer: decemberben volt 90 éves.
Csodapapa - így tényleg nem olyan ijesztő sokáig élni. Csak legyen kit szeretni, és legyenek akik szeretik az embert!
VálaszTörlés