The Donkey

Hithű ateistaként azt szoktam mondani, hogy a Vallás nevű szoftver semelyik verziója nem fut az én operációs rendszeremen, de ez a Chesterton-vers azóta az egyik kedvencem, hogy főiskolás koromban (14. század második fele) először találkoztam vele. (És találtam hozzá most egy Szerb Antal-írást.)

THE DONKEY
G.K. Chesterton

When fishes flew and forests walked
And figs grew upon thorn,
Some moment when the moon was blood
Then surely I was born;

With monstrous head and sickening cry
And ears like errant wings,
The devil's walking parody
On all four-footed things.

The tattered outlaw of the earth,
Of ancient crooked will;
Starve, scourge, deride me: I am dumb,
I keep my secret still.

Fools! For I also had my hour;
One far fierce hour and sweet:
There was a shout about my ears,
And palms before my feet.

__________________________

G.K. Chesterton

A szamár

Mikor az erdő járt, a hal
repült, a vad sövény
fügét hajtott s vérzett a hold,
akkor születtem én.

Rikoltva, torz fejjel, fülem
csúf szárnyként röpködött:
ördög torzképe lettem a
négylábúak között.

Kit kivetett rongyként a föld
s egy ősi akarat,
gyötörj, gyalázz: néma vagyok,
megőrzöm titkomat.

Ostobák! Jutott nékem is
egy nap, vad s drága nap:
hangok lengtek fülem körül
s pálmák lábam alatt.

Fordította: Sárközi György

Rudolf vs. süni

Karácsonykor mindig egy kicsit cinikus vagyok. (Jó, máskor is, ilyennek születtem, de karácsonykor főleg.) Ezt váltja ki belőlem az utolsó hetekben a képembe tolt díszítéstenger a városban, a boltokban, mindhenhol, meg az, hogy boldog-boldogtalan jónak látja sztereotíp jókívánságokkal untatni az embert. Az ilyen kötelező köröket sose szerettem, a "kellemes ünnepeket" kifejezés szerintem csecsemőkorom óta nem hagyta el a számat. (És ezúton szeretnék köszönetet mondani a fotóboltos lánynak amiért így szólt hozzám, midőn ma délelőtt kiléptem a bolt ajtaján: "Viszontlátásra".) Idén valahogy sikerült megúsznom a Jingle Bells, a Rudolph the Red-Nosed Fucking Reindeer, illetve a White Christmas napi hússzori meghallgatását mindenféle üzletekben, és még a Reszkessetek betörők se lesz semelyik tévébe se - ezen csodálkozom erősen, de megnyugtató; a mindenhol kötelezően szóló, végtelenül unalmas szezonális örökzöldek szintén nem emelik karácsony presztizsét a szememben.

Viszont kizárni a világot, feldíszíteni a fát (amit természetesen kurva nehéz volt belefaragni a talpba) a gyerekeddel, aztán nézni, ahogy meggyújtja a csillagszórókat meg a gyertyákat, utána meg megkapni tőle és odaadni neki az ajándékot, azért nekem is jól esik. Szóval miatta érdemes mégiscsak, hajaj, de mennyire. Meg a mákosbejgli miatt is.

Arról nem is beszélve, hogy amekkora marha nagy szíve van kilencéves korára, már tegnap nekiállt gyertyákat készíteni mindenkinek ajándékba (tökegyedül, én csak néztem, hogy csinálja), én meg megkaptam (gondosan valami régi ajándék díszzacsijába süllyesztve) a sünis ceruztartóját, mert "ő úgysem használja, nekem meg sok ceruzám van". (If this isn't nice, I don't know what is.)

Minekutána ekképp eluralkodott rajta a "jobb adni, mint kapni" szellemisége, tényleg fingom nincs, hogy tudja még mindig bedumálni magának ezt a Jézuskás blődséget. Mondjuk nem erőlteti, nyilvánvaló, hogy a lelke mélyén tisztában van mindennel, csak azért jó még egy kicsit visszabújni a legendák melegébe.

Így, hogy a végére Lóci segítségével sikerült felszámolni a karácsonyi cinizmust, meg még egy csillagszórót is küldök boldog-boldogtalannak. Imhol:

Újabb gyermekeim

Ha most hevenyészve jól számoltam össze, mindent egybevéve ők a huszonkettedik és a huszonharmadik:


És még mindig jó kézbevenni egy újat, meg megmutatni barátoknak, szülőknek, kedvenc diákjaimnak (E már haza is vitt egy példányt a Fétis-ből a szünetre kölcsön, miután a csütörtöki osztályfőnöki órán nagyon belelendült.)

És továbbra is utálok beleolvasni a saját fordításaimba, mert marha elégedetlen vagyok magammal mindig. Találok kretén szóismétléseket (azzal vigasztalom magam, hogy 12 ívben néhány ilyen elkerülhetetlen, és különben is: mér nem nyúlt bele a szerkesztő?), egy-egy megbotló mondatot, ezt-azt.

Illetve a Legenda vagyok igazság szerint tetszik. Így, hogy egy fél év távlatából beleolvasok, úgy érzem, sikerült visszaadni az eredeti mondatainak szikár kopogását. Nem is szólva a kisregény után következő novellák némelyikének igencsak sajátságos stílusáról. Szóval jó lett, na (úgyis mint önfényezés). Meg máris egy csomóan mondták, hogy látták a filmet, úgyhogy tán emiatt még meg is veszik majd sokan.

A Fétis meg annyira nem tetszik (már most a saját munkámról beszélek), bár igazság szerint az az érzésem, hogy az elsőkönyves írónő kiforratlansága jön kicsit át az én mondataimon is. Mindenesetre utólag egy-két mondatot másképp csinálnék. Megnyugtató viszont, hogy apám már a felénél jár, és tetszik neki, és szerintem megmondaná, ha baja lenne. És már láttam a főutcán a kirakatban is, az meg mindig jól esik.

Különben meg a Bookline-on olcsóbbak, mint a Librinél, úgyhogy itt érdemes megvásárolni őket, felebarátaim:
Ricard Matheson: Legenda vagyok
meg
Tara Moss: Fétis

A nyavalyablog folytatódik

Na most akkor foglalkozom még egy kicsit testem rejtelmeivel, mert ma meg szívultrahangon voltam. És az van, hogy "b. kamra hypertrophia jelei láthatók, amelyek firssen felefedezett tensiója nem magyaráz, hanem ASH-nak megfelelő Echo lelet".

Ez persze kissé zavaros, szerintem a nővérke ezt-azt elgépelt, de a doki volt olyan jó fej, hogy még le is rajzolta nekem, miről van szó. Szóval az ASH annak a rövidítése, hogy asymmetricus septum hypertrophia, és tulajdonképpen úgy áll a helyzet, hogy a bal kamra fala a billentyű alatt duplájára van vastagodva. Az nem jó. Persze kell nekem most guglizni, akkor nem olvasnék olyan mondatokat, hogy "[m]inden balkamra-hypertrophia jellemzője a ritmuszavarra való hajlam, ill. a cardiovascularis mortalitás fokozódása". Nem szeretném, ha fokozódna a cardivascularis mortalitásom.

Ha nem lett volna elég a CT januárban, megyek majd MR-re is, úgyhogy tényleg végiglátogatok minden orvosi szarságot, amihez eddig kizárólag a House MD-ben volt szerencsém.

De azt hiszem, elsősorban pihenni kéne végre egy adagot, elhúzni egy lakatlan szigetre jó két hétre, vagy legalább tényleg keresni végre valakit, akihez hozzá lehet bújni néha. Az a baj, hogy egyik nehezebb ügy, mint a másik.

Kilencven

És lefogadom, egy szaros összeesett ciszta nem sok, annyi sincs a veséjén.

Daliás idők

Van ez a vérnyomásbiznisz ugye, amit azért mégse hagytam annyiban, úgyhogy elmentem az új dokihoz (aki egy évvel alattam járt gimibe), ő meg elküldött többek között hasüregi ultrahangra, merthogy aszongya, az én koromban (márminthogy relatíve fiatalon) a magas vérnyomás oka simán lehet a vese.

Szóval ma délelőtt megnéztem a vesémet egy monitoron. Utoljára Lócit láttam hasonló technikával, és az jobb volt ugyan, de azért ez is tetszett. Van egy kellemetlen emlékem egy 15 évvel ezelőtti veseultrahangról (merthogy kövem volt), de ez most nem csikált egyáltalán, és nem is álltak neki görcsösen rángatózni az izmok az oldalamban.

Node jó tudni, hogy "a cholecysta kőmentes, híg epével telt, a máj nem nagyobb, szerkezete reflectivitása megtartott, a pancreas UH képe szabályos, a lép normális nagyságú, szerkezete homogén". A vesém meg "daliás". Ez utóbbi nem a leleten szerepel, hanem a doki személyes közlése.

Viszont van valami a bal vesémen, ami állítólag egy "összeesett ciszta" (collobalt kéregcysta!) lehet. Úgyhogy megyek CT-re (de előbb még van a jövő héten egy szívultrahang is). Az orvosok nem tűntek épp zaklatottnak, szóval nem hiszem, hogy izgulnom kéne, ezt meg úgyse olvasom el - na jó, lehet, hogy mégis, de nem vagyok egy hipochonder típus, és ugyebár az én cisztám "összeesett".

Érdekesnek azért érdekes lesz, CT-t eddig csak a Doktor House-ban láttam.

Hírnév

Írtam tavaly novemberben egy ilyet a helyesírásról. Arra akkor nem gondoltam, hogy még kisebb karriert is be fogok futni vele, de az utóbbi napokban szárnyára kapott a hírnév, oh yeah.

Az történt, hogy legkedvesebb félrefordításos blogomban vitatkoztam egy barátságosat arról, hogy lehet-e "földcsuszamlásszerű győzelem"-nek fordítani a "landslide victory"-t (ugyan mér ne az adott kontextusban?), amikor vitapartnerem, bizonyos TH egyszercsak megtalálta hivatkozott eszmefuttatásomat, és mivel egyetértett vele, linkelte, és mások is bólogattak, és más olyan fórumokba is betették, ahol egyesek szartak a posztra, és nekiálltak a helyesírással foglalkozni. Kattintottak is egy csomóan innen-onnan.

Tök jó. Terjesztem az igét.

Gyrostörténeti link

Sándor kis gyrostörténeti összefoglalója annyira meghatott, hogy muszáj idelinkeltem.

Ó azok a jó kis nyíregyházi állomásos gyrosok! Összefut a nyál a számban, de komolyan. Nosztalgiahegyek.