Sűrű

Hát volt tegnap szerenád, volt ma ballagás, meg volt ma 3 és fél óra beszélgetés L-lel. És a szerenád jó volt, és a ballagás ballagás volt, és L meg L volt.

Vicces, laza (hajajj, de mennyire), nyugis, okos, mesélős, hallgatós, nevetős. Hát kéne, az a helyzet. Csakcsakcsak. Ehh, majd ha okosabb leszek, többet mondok.

Most inkább kipihenem ezt a két napot.

Három

Nyertünk már meccset máskor is mázlival, de ilyen eddig nem vót. Az (baromi gusztustalan szó, utálom, de a nésportos fíling kedvéért mégis) éllovassal játszottunk, és 3, azaz három öngólt hoztak össze az első 7-8 percben. Aztán a félidő végén egyet visszaszenvedtek, de annyi, összeszedetten védekeztünk, igazából a második félidőben helyzetük sem volt. 3:1-re nyertünk.

Kicsit idegesek voltak a kevésbé jó humorérzékkel megáldottak közülük, az egyik majd meg is vert, amikor némiképp időt húztam, és nem kapkodtam visszaadni a labdát.

Hehe, hát ilyennek is kell lennie néha.

Bréking nyúz

Megyek szombaton a IX. Sci-fi napra a Petőfi Csarnokba. Dógozni. Én leszek Juilan Glover tolmácsa a színpadon.

Belecsöppentem egy hasonló melóba annak idején Mira Furlannal, Garrick Hagonnal és Gerald Home-mal, és hát úgy látszik, tetszettem, ugyanis megkerestek a szervezők, és azt mondták, kellenék megint, mert az utóbbi években messze én voltam a legjobb, és ezzel én most itt az álszerénység teljes hiányáról téve tanúbizonyságot el is dicsekszem.

Plusz, hogy most megnéztem a fent linkelt oldalakat, megtaláltam magam Gerald Home fotói között itten ni. (A második képen a színpadon világít tar koponyám bájosan.)

Szóval fura érzés a színpadon állni egy mikrofonnal meg egy angollal (illetve a múltkor előbb egy horváttal, aztán két angollal egyszerre), és tolmácsolni, és volt is lámpalázam rendesen, meg van most is. És lesz is, amíg el nem kezdődik. Utána hideg fej, koncentráció, egészséges önbizalom.

Előtte nem gondoltam volna, hogy ez nekem való meló, de most már tudom, hogy igen, mert piszkosul élveztem, és a vendégek is, és lehet, hogy szerénytelen vagyok, de tudom, hogy ehhez én is kellettem. Meg ők is mondták.

Most ráadásul nem fél órával előtte fogom megtudni, hogy Star Wars témakörben tolmácsolok, úgyhogy készülök a szaknyelvből is. A múltkor azért a birodalmi lépegető lefordításához a fanek segítsége kellett. (AT-AT a négylábú, AT-ST a kétlábú, különben meg nemes egyszerűséggel Imperial Walker.) Mindeneesetre az Indana Jones And The Last Crusade-et már megnéztem, és a The Empire Strikes Back is belefér addig még valamelyik estémbe (nem mintha nem láttam volna 15-20-szor).

Előzetesnek itten vagyok én meg a múltkori pácienseim (álló sor balról jobbra: Home, g, Hagon, Furlan):


Aztán meg majd úgyis írok róla, milyen volt.

Négy

És hát jól is esett délután az a szanatórium, ugyanis.

Ahhoz képest, hogy 9. osztály, tehát még az első tanévben járunk bőven, és összesen vannak tizenkilencen, ma megvolt a negyedik kórházunk.

Eleddig volt ugyebár

• egy darab bokaszalagszakadás (hát istenem, ez belefér)
• egy darab detoxikáló
• egy darab abortusz

Ma reggel meg megyek be, és közlik, hogy V-t az este bevitte a kórházba a mentő a koliból, mert a szíve. Tudtuk, hogy van gondja vele, ráadásul a múlt héten kétszer is szólt nekem, hogy nincs jól, én meg mondtam, hogy ne szórakozzon, irány az orvos, aztán mielőtt elment volna, ez lett. A jelek szerint egy pasin húzta föl magát annyira, hogy elkezdett őrjöngve verni a szíve (rég látszik rajta, hogy hiába próbálja a józan eszével lebeszélni magát róla, 16 éve minden lendületével irdatlanul szerelmes egy évfolyamtársába, aki ezt kurvára nem érdemli meg, mert egy bunkó, V-nek meg akkora az az össze-vissza verő szíve, hogy belefér a kisbolygóövezet).

Izibe meglátogattam, jól van, tán hamarosan ki is engedik, csak gondolom, ezt a szívizét (a metaforikust is, de főleg a fizikait) hosszú távon kéne orvosolni valahogy.

Most már bírnám, ha júliusig a maradék tizenötnek nem lenne se veseköve, se AIDS-e, se mániás depressziója, se hepatitis semmilyen betűje. És lehetőleg egy mosómedve se harapja le senkinek a karját.

És kaptam tegnap még egy lányt a családsegítőtől, aki mögött állítólag igen kalandos évek állnak zsenge kora ellenére. Zajlik az élet, bassza meg.

szanatórium

szóval úgy volt, hogy ma kettő után nagyjából ráér, de aztán úgy történt, hogy háromkor telefonált (amikor már tök szomorú voltam), hogy elhúzódott a délelőtti macera, és otthon házit csinál a gyerekkel, de ha gondolom, menjek ki hozzájuk, úgyhogy kimentem hozzájuk, és üldögéltünk vagy egy órát a verandán, (és persze kurva szép helyen laknak az egyik városszéli hegyoldalban, csend, béke, mesés kilátás - tiszta szanatórium), közben időnként segítettünk matekházit csinálni a srácnak, és valahogy nagyon jó volt, valami simogató nyugalom sugárzik a lányból, és imádom, és ezzel csak az a baj, hogy most már hiányzik, mint a szar, és arról elmélkedem, milyen jó lenne reggel együtt kávézni azon a verandán, és nézni a felkelő napot

Sikló és hattyú

Voltunk Lócival a Balatonon. Jól leégett a kopasz fejem teteje, de ez beside the point, mert jött egy sikló, és mielőtt elhúzott a kövek alá, csináltam ezt:


Meg ezt:


Mennyivel jobb, mint az állatkertben!

A hattyúkat meg olyan ritkán látni röptükben, pedig fenségesek. Egyszerűen fenségesek. Ehhez persze jó lett volna egy lényegesen brutálisabb zoom. És hozzá kell képzelni a messziről is tisztán hallható határozott szárnysuhogást.


Hát, most már vénkoromra valószínűleg természetfotós se leszek, pedig tulajdonképpen az se lehet rossz mulatság.

Öregember nem gyorsvonat, de lehet, hogy mégis

Annyira vicces, hogy ha leállok diákokkal focizni, mindig szétfutom őket.

Jócskán kevesebb, mint feleannyi idősek, és 1, 20-30 méteres sprintben akkor sincsenek a nyomomba se, ha nálam közben labda van; 2, én már negyvenedszer futom végig a pályát, és semmi bajom, ők meg másodszor kegyeskednek visszatolni a képüket védekezni, és a tüdejüket kiköpik.

Nem mintha én lennék ekkora király, ők ilyen gyengék fizikailag.

És ezek a jó fejek ám, akik azért szeretnek focizni legalább. A többi (a lányok meg kevés kivétellel mind - bár épp tegnap szurkoltam hevesen iskolánk kis létszámú, de lelkes lányfocicsapatának) ott lógja el a tornaórát, ahol bírja, más testmozgás meg eszük ágában nincs. (Nálunk annyival jobb a helyzet mégis a nagy átlagnál, hogy sokan legalább lovagolnak.) Dohányozni viszont remekül tudnak.

Nekem, aki heti három-négy sportolás nélkül megdögölnék, és egy Duracell-nyuszi büszke apukája vagyok, ez annyira tökéletesen felfoghatatlan, hogy csuhajj.

Ahh, ezek a mai fiatalok, internet, dvd, mittomén... Frászt ám, lefogadom, hogy az én korosztályomban sem volt sokkal jobb az összkép, ráadásul szerintem a 15 éves önmagamnál is sokkal többet bírok futni.

Bár kurva gyors voltam, én futottam a legjobb hatvanakat az osztályban, úgyhogy harmincon a 15 éves G otthagyná a 38 évest, asszem. Amint valaki feltalálja az időgépet, kipróbálom; érdekel.

Shit

For ages I didn't feel lonely. There was no one I actually wanted so I was okay in this little shell of mine. And then I thought I'd give it a go and asked L out. And she came and then she came again and she seemed to be enjoying herself around me. I don't know if anything will ever happen between the two of us but now that I don't just like her but actually know her somewhat, I'd love to be with her, to spend time with her. And it's getting harder and harder to meet her as she just doesn't find the time (and I believe she's honest about it, it's not that she wants to avoid me).

And now, sitting here, typing away all day, I miss her. And I feel lonely. And I wish I'd never asked her out in the first place. But maybe all it takes is patience.

A (UPDATE)

Hát ebből lehetne egy jó ki pszichologizálós poszt, de nem lesz, inkább bele se akarok gondolni, mit élhetnek át a szereplők, úgyhogy inkább viszonylag rövidre fogva:

Szóval A az osztályomba jár, lány a kevésbé szűzies fajtából. 15 éves. Terhes.

(Érdekelne különben, hogy ezek a nagyon nagy fiúk meg lányok, akik már ennyire kiválóan érettnek érzik magukat rá, hogy dugjanak, mit tudnak a dolog lehetséges következményeiről meg arról, hogy hogyan lehet tenni ellene. Annyit mindenesetre én is leszűrtem az esetből, hogy valami szexuális tanácsadót ildomos lenne beszervezni nekik.)

A legenda szerint a pasi 21, és már van két gyereke valami más csaj(ok?)tól. És a családjával együtt meg akarná tartani ezt is. A pedig tök későn mert szólni az anyjának is (aki, hogy vidámabb legyen a sztori, rákos, és vagy két éve, vagy két hete van hátra), meg mindenkinek, úgyhogy majdnem frankón kicsúszott az időből, hogy abortuszra mehessen egyáltalán.

Annyi szerencséje volt, hogy az osztálybeli legjobb barátnője, F, nem hagyta annyiban, és addig rugdosta meg hurcolászta a kórházba, hogy alakultak a dolgok, és most pénteken az anyukájával a családsegítőnél van jelenése, ahol meg kell hoznia a végleges döntést.

A - legalábbis nekem azt mondta - mindenképpen el akarja vetetni azt a gyereket, és mondhatnak a katolikusok akármit, 15 évesen ezt kell tennie. Ettől még ez kegyetlen döntés így is, ebben a helyzetben is, 15 évesen is. F mesélte, hogy együtt voltak ultrahangon, A a 12. hétben van, a baba vagy öt centi, látszanak a végtagjai, minden. És ez bizony megérintette még őt is nagyon, hát még A-t, aki az anyukája lehetne ennek a picinek egyszer. Mégsincs más választása.

Hú.

UPDATE

A befeküdt a kórházba, és elvileg túlvan az abortuszon - F-től tudom megint, hogy nem sima az ügy, gyakorlatilag meg kell szülnie a halott gyereket. Hát inkább ebbe se gondolok bele.

Éreccségi szünet után jön iskolába megint, és kurvára remélem, hogy senki sem ítélkezni áll neki fölötte, hanem inkább megpróbál segíteni, hogy visszarakjuk a sínre szegényt.

Sporthírek

Ötödikek lettünk a városi kispályás bajnokságban. Tekintve, hogy a csapat átlagéletkora valahol 40 körül jár (a magam 38 évével bőven a fiatalabbak között vagyok), ez azért királyság. Talán picit előbb is kerülhettünk volna, de hát egye fene, kábé a helyünkön vagyunk.

Node. Csütörtökön utolsó meccs az Egyetem ellen, akiktől az alapszakaszban 3:2-re kikaptunk. Most hiányzott két fontos ember középről meg elölről, úgyhgoy kevesen voltunk, viszont ketten kapusok, ilyenkor meg általában én vagyok az, aki megkapja az esélyt, hogy kibújjon belőle a rejtett csatárzseni, úgyhogy fölkaptam a rövidgatyát meg a pocakomon észbontóan szexin feszülő zöld megkülönböztetőmezt, és mezőnyjátékra készültem. És be is álltam a második félidő elején, amikor 2:0-ra vezettünk (mer ügyes gyerekek ezek ott az én csapatomban).

És pillanatokkal azelőtt, hogy ideje lett volna lejönnöm, beemeltem a harmadikat a ficakba. Még csak nem is a gólvonalról találtam el az üres kaput, hanem ahogy rávezettem a kapusra, elcsavartam mellette, egész jó kis gól volt. (Persze K így is lecseszett, hogy miért vártam annyi ideig a lövéssel, de hát nem is ő lenne...) Magamfajta kapusnak ritkán adatik meg az érzés (bár a régi csapatommal egyszer ötgólos voltam egy szezonban kábé öt mezőnyben játszott félidő alatt).

Szóval én rúgtam egy tisztességes kis szezon utolsó gólját.

S, F és egy KO

S már a húsz felé közelít, hatodéves, idén végez. Hála az égnek. Mindenkinek keményen tele van az összes szóbajöhető testrésze vele, tanároknak, diákoknak, szerintem a takarítónéniknek is. Soha a büdös életben nem strapálta magát, de annyira nem hülye, valahogy a végén mindig mindenből átment. Viszont arrogáns, idióta, agresszív, semmiféle késztetés nincs benne arra, hogy bárkivel normális hangnemben beszéljen. Engem elfogad, én az ilyen idiótákat is emberszámba veszem, és ez annyiban kifizetődik, hogy azért valamelyest szót értek vele; de ezzel nagyjából egyedül vagyok talán, és hallgatni rám se hallgat.

S példás rendszerességgel buzerálja az alsóbb éveseket meg mindenki mást is. Ott köt bele a szembe jövő kisebbekbe, ahol tud. Nem veszélyes csávó, csak a pofája nagy, úgyhogy asszem, nem fél tőle senki, inkább megvetik és a pokolba kívánják.

Történt a múlt héten, hogy odakint heveny dohányzás közbe beszólt valamelyik ifjabb titánnak, miszerint "büdös cigány". (S fehér ember, ha valaki csak őt ismerné közülünk, azzal a lendülettel lenne rasszista, és utálna minden fehéret.) A hibát ott követte el, hogy ennek fültanúja volt F, egy maga korabeli cigány fiú, akinek megvolt mindig a maga baja, tanulni sose tanult, ketteskékkel átcsúszott, de én alapvetően tisztességes és jószándékú valakinek ismertem meg.

Nem, nem az történt, hogy F kapásból bemosott egyet S-nek. A következő szünetben, amikor szembejött vele a folyosón, lekapcsolta az igazgatóhelyettest, és szólt neki, hogy készítse a tollát, hamarosan igazgatói intőt kell írnia az ellenőrzőbe, ugyanis elveri S-t, mint a répát. A igazgatóhelyettes igyekezett rávenni, hogy bírjon ki még egy hónapot, akkor mind a ketten végeznek, utána meg felnőtt emberek módjára intézzék el egymás között, ahogy akarják. F hajthatatlan volt. Másnap odakint megintcsak heveny dohányzás közben S mellé lépett, és akkorát húzott be neki, hogy a kerítés adta a másikat. A legenda szerint, amikor S éppen feltápászkodott volna, kapott még egyet az állcsúcsára, amitől izibe visszazuhant a földre. Amikor végül valahogy talpra kászálódott, állítólag csak annyit mondott: "te vagy az erősebb, és akkor mi van?" Viszont azóta nem volt gond vele az alsóbb évesek között.

Az igazgatói irodában később megbeszélték velük, nem kaptak semmi írásos hülyeséget, csak valami békíttető tárgyalást zavartak le. Viszont a tanáriban titkon megszavaztunk F-nek egy igazgatói dicséretet. Megérdemelte volna.

S-t állítólag verik otthon a mai napig, az apjának gyakorlatilag mindig is ez volt a kommunikációs stratégiája. Ha valóban így van, különösebben nem csodálom, hogy másból nem ért, csak egy kiadós pofonból. Ha a sikítófrász is kap el, ha egy időzónában kell tartózkodnom vele, alapvetően nem haragszom rá. Sajnálom. És baromi kíváncsi lennék, mi lesz belőle, ha nagy lesz.